Lézerezzünk, vol.2.

Legutóbb addig hagytuk a rezonátortérben a kis fényünket, hogy végül nagy energiájú lézernyalábot nyertünk ki belöle. Az így létrehozott, meghatározott hullámhosszú lézerrel különböző anyagokat munkálhatunk meg, attól függően, hogy azok milyen elnyelő tulajdonságokkal rendelkeznek.
Ha pedig létrejön végre az áhított randevú az alapanyag és a koncentrált lézernyalábunk közt, annak eredményessége azon fog múlni, hogy lézerünk frekvenciáját és a sebességet hogyan választottuk meg.
Ha akarjuk, csak jelöljük, gravírozzuk az anyagot, ha akarjuk (és tudjuk), akkor apró, pici darabokra vágjuk. A megfelelő beállításokkal akár olyan finomságú értéket is el lehet érni, hogy különösebb probléma nélkül a körömbe is gravírozhatnánk, bár az is lehet, hogy a próbálgatás során néhány ujjal kevesebbel mennénk haza. Ennél fogva inkább hagyjuk meg a lézer felhasználását élő emberi szöveten az orvostudománynak.
A gravírozás, vágás során az anyag a lézerrel való találkozási pontban elég, elolvad, illetve szilárd halmazállapotúból azonnal légneművé alakul, azaz gyorsan szublimál egyet.
A megfelelően fókuszált nyaláb vágási szélessége tizedmiliméterben mérhető, így a megmunkálás során nagy pontosság érhető el, elég kevés veszteséggel. Nincs kopó szerszám, nincs elfordulni nem tudó kés, az alapanyagot mechanikai behatás nem éri, csak a fény így a fotón szereplő bonyolult grafika is vidáman, egyszerüen kivitelezhető.
A vágás beállítását figyelembe véve tudjuk még az anyagot bígelni, riccelni, perforálni, égetni, heggeszteni, lézer típustól függően pedig fehéríteni, elszínezni illetve akár az anyag belsejében, a külső felület roncsolódása nélkül “gravírozni”.
Aztán persze vannak még különféle paszták, melyeket az alapanyagra felvíve saját tulajdonságaikkal képeznek megmunkálható bevonatot olyan anyagokon, melyeket önmagukban jelölni nem tudunk.13232909_532118140304855_2286308467125039695_n 13173911_532118160304853_9158779981471964414_nGravírozott és vágott furnérok

Hozzászólások lezárva.